Megnyílt helyén Kovács Koko István legújabb "kreálmánya", az új trendétterem, a La Pampa. Egy valódi Argentin steak house-nak aposztrofált étterem. (a "trendétterem" kifejezés még megelőlegezett csupán, de celeb találkozónak biztosan nagyon menő lesz...)
Ha már megnyílt, meg is látogattuk...
Az első vicces jelenet a foglaláskor jelentkezett. Jó öreg Google barátunktól kértünk segítséget, milyen számon foglaljunk asztalt, és kiderült rögvest, hogy az étterem még igencsak tudathasadásos állapotban leledzik, hiszen rátalálni legegyszerűbben a boxutca.hu oldalon lehet.
Sebaj... telefonáltunk, foglaltunk, jöttünk...
Az étterem külső dizájn-ja nem sugall nagy változást. Kikerült egy cégtábla és egy hatalmas molinó, amely még április 17-én is a március 17-i nyitást reklámozta.
A belsőépítész előtt azonban le a kalappal. Az arculat határozott koncepciót képvisel, elegáns fekete-fehér elemekkel és egy teljes tehéncsordával a falakon...
Talán ridegnek sem éreztem volna, ha vasárnap délután lett volna akár csak egy vendég is rajtunk kívűl az étteremben. De nem volt... Állítólag pénteken és szombaton szoktak többen lenni... (hát kevesebben nehezen). Nem csak nekem lehetett furcsa a hangulat, mivel barátaink - már sok éttermet megjárt - másfél éves gyermekének fél órájába telt, amíg megnyugodott.
A Box Utca meglévő mozgássérült mellékhelyisége megszűnt, úgyhogy akadálymentességről nem beszélhetünk, mivel 24 csigalépcső vezet az alagsori mosdókig.
Még egy negatívum, hogy az extra modern bútorok mellett a kopott, koszos babaszék kimondottan disszonánsnak hat. (aki kitalálta a teljesen fa gyereketetőt, fogadok sosem próbálta tisztán tartani)
Pincér elegáns, udvarias, enyhén zavart. (megértem, hiszen nem gyakran találkozik a "vendég" elnevezésű fajjal)
Az asztalokon nincs terítő, valószínüleg nem illik a képbe, amivel nem is lenne gond, ha nem 15-20 ezer forintos főételeket lehetne rendelni... Ilyen áraknál már zavar egy kicsit.
Kapunk inni - aperitif- jég- citrom - ahogy kell.
Az étlap ízléses, szépen áttekinthető, éppcsak egy kicsit nagy. Annyira hosszú (a formája), hogy pont leverek vele minden poharat az asztal közepéről is.
A borlap is esztétikus, a választék gazdag. (én speciel szeretem, ha egyben látom, mely borokat rendelhetem poharanként is, nem kell végignézni a 30 oldalas borlapot)
Igazi egyveleget rendelünk, hogy minnél többet megismerjünk a hely konyhájából...
Elsőként érkezik egy meglepetés előétel.
Tényleg meglepetés - csak sajnos negatív.
Mindenki kap egy nem túl friss magos kiflit (ki fehéret, ki barnát, ki tudja milyen alapon) meg hozzá némi jeges fűszeres vakrémet.
Kiábrándító. Ha erre telik csak, akkor ezt inkább nem kellene.
Az előételekről:
Sütőtök krémleves
Összességében a legfinomabb előételnek találtuk, de ez sem volt hibanélküli. A tálalás egyszerű, a szép étkészlet dacára szinte már igénytelen. A pirított mandula helyett jobb lett volna pirított tökmag, meg némi tökmagolaj. Én szeretem ha a sütőtök krémleves enyhén pikáns, ez inkább édeskés volt, azonban kellemes textúrájú épp megfelelően sűrű, úgyhogy átment a teszten.
Feketebab leves paradicsoms chilivel
Na ez már megosztó étel. Ha ezt a levest mindíg ilyen erősen készítik akkor nem elég a "chilivel" kiírás, mert a vendégek fele nem fogja tudni megenni. Bizony hasznos lett volna a pincéri figyelmeztetés. A felszolgált leves tetején úszkáló zsírréteg nem igazán emeli az esztétikai élményt.
A leves állaga megfelelőnek tűnt, az ízéről nehéz nyilatkozni.
Argentin bélszinragu leves
Ez a levest vártuk a leginkább, hiszen helyi specialitás, vagy "mifene"...
Hát inkább csak "mifene" volt...
Nem volt vele semmi baj de különösen rendkívülit sem tudok róla mondani. Kellemesen sűrű, kicsit túlsózott raguleves bélszincsíkokkal gazdagon. Semmi több.
Gambas Al Ajillo
Sajnos a hangzatos név és a várakozás ellenére ez a fogás sem volt más, vagy több, mint amit a neve sugallt. Olivaolajban sült fohagymás garnéla. A Náncsi Néni féle "kabinos kedvence" (az enyém is) kispörkölt divat változata. Épp csak itt furán néznek ránk, ha nekiállunk tunkolni....
Összegezve az előételek nyújtotta benyomásainkat, az ételek színvonala átlagos, várakozáson aluli volt. A tálalás minden esetben fantáziátlanra, szegényesre sikerült.
Kis szünet után, enyhe vígjáték keretei közt a főételek felvonulása vette kezdetét.
A vígjáték szerű hatást a felszolgáló okozta, ahogy elkezdte kihordani az ételeket.
Annak ellenére, hogy nem volt rajtunk kívűl vendég, meg sem kísérelt több pincér segédkezni az 5 főétel kihozásában.
Tehát:
1. fordulóban érkezett két adag grillezet zöldség, két adag krokett ( de szarvasgombás!), és megjött egy főétel, a Csirkemell "Mendóza"
5 pec hatásszünet... az ételek csendesen hűlnek... nyálelválasztás megindult, de türelmesen várunk
2. fordulóban megjött a Pasto Asado (kacsamell Cumberland mártással), illetve a Tenderlion steak...
...újjabb szünetet követően a 3. fordulóban megérkezett a Steak Mix is.
Felszolgálásból elégtelen.
Döbbenten szembesültünk, hogy a felszolgáló által a gyümölcsmártásos -Cumberland- (amit pincérünk eredetileg "valami barna mártásként" határozott meg...) kacsamellhez ajánlott erősen fűszeres grillzöldség a lehető legrosszabb köretválasztás volt.
A kacsamell, ahogy az összes többi hús is egyébként önmagában kiválló minőséget képviselt. A vékony zsírjával összesütött mell ízletes volt, omlós és étvágygerjesztő. A cumberland mártás pedig édes-kesernyés ízeivel tökéletesen idomult hozá.
Sajnos ismét hangot kell adni a tálalás prűdségének: 1 tányér hús, különtányér köret, külön mártás....
A krokett remek volt. Puha, omlós, ízletes. A szarvasgomba - ha volt is benne - szerencsére nem volt átütő, így az ízvilág passzolt a kacsához.
A csirke "Mendoza" nem mutatott különös érdemeket. Az volt, ami.
Ha valamiért - az eddig leírtak ellenére - mégis érdemes eljönni a La Pampa-ba, azok a steak-ek.
Mind a három féle steak (Tenderlion, újzélandi báránygerinc, mangalicaszűz) páratlan volt a maga nemében. Még a tálalás kiábrándító látványát is képesek voltak feledtetni az ízek, melyeket csak egy árnyalattal tehetett volna tökéletesebbé a szakács, ha a steak levével (amiben sült) meglocsolja az elkészült gyöngyszemeket.
A desszertként megkóstolt Torta dulce de lece kiábrándítólag hatott. Főleg ha valaki látott már valódi "dulce de lece"-t, azaz sűrű karamellkrémet. A torta nehéz volt, a karamell gyenge.
Szerencsére a Creme Brulee Orange visszahozta a kedvünket és végül jó szájízzel hagytuk el az éttermet.
Visszajövünk? Talán, majd egyszer... :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése