Odavagyunk a gasztronómiáért. Amellett, hogy vállalkozásunkkal ( www.restaur-ants.hu ) segíteni szeretnénk az éttermeknek abban, hogy minden vendégük visszatérjen, természetesen látogatjuk is az éttermeket. Étteremkritikáinkat, tapasztalatainkat olvashatjátok itt.
A Fausto's hosszú évek óta rajta volt a listán, de eddig mindig közbejött valami. Tegnap is megpróbálkozott eltántorítani bennünket egy szolid özönvíz, de kemények voltunk…
Megérte.
A Dohány utca és környéke olyannyira tele van éttermekkel, hogy a vonuló turista seregeknek leginkább a bőség zavarával kell megküzdeniük. Persze az nem igazán fordul elő, hogy valaki csak úgy, az utcáról, foglalás nélkül essen be a Fausto's-ba, mert hely - egy hétköznapi vacsora idején - az nincs.
Akárhogy is tartunk tőle, egyszer ez a perc is eljön, amikor Michelin csillagos étteremről írunk kritikát. Na jó, az igazat megvallva jelenleg nincs csillagja, de nem azért, mert elvették, hanem mert a Michelin 2010-ben úgy döntött, hogy nincs elég erőforrása a nem “fővárosi” éttermek látogatására, s azokat a továbbiakban kivette a kalauzból.
A városon belül egy olyan hely, ami akkora zöld környezettel rendelkezik, hogy annak hangulata betölti a teret, ahol a gyerekek a legmenőbb játszótéren szórakozhatnak 10 méterre az étkező szülőktől, ahol egy karnyújtásnyira van tőled a kulturális élményvilág, ahol nem merülhet fel, hogy nem találsz parkolóhelyet a szomszédban, ahol a dizájn is összhangban van minden téren.
Kell-e a kritikusnak mindenképp kritizálni? Mármint negatív módon, bírálni, kifogásolni? És mi van ha nincs mit? Akkor is van értelme kritikát írni?Mindegy, mi most írunk egyet.Már csak azért is, mert ritkán járunk olyan étteremben, amiről, ha megfeszülünk sem tudunk negatívat mondani, legfeljebb, hogy piszkosul drága…Pedig a budapesti NOBU-t még nem is emlegetik a legjobbak között…