A hely itt-ott valóban sugároz valami törökös hangulatot, de inkább nem jellemző. Az ötlet megvolt, de az igazán színvonalas kivitelezéshez több pénz kellett volna.
Ez úttal nagyobb társasággal mentünk ebédelni, mely jó alkalmat adott sok féle étel kóstolásához, nomeg nem kicsi fejtörést a konyhának...
Az étterem keskeny és hosszúkás formájú. Ha a vendég kellőképp kitartó, akkor az út végére megérkezik egy nagyon hangulatos kis télikertbe.
Az étlapon azóta is gondolkodom, és kacarászok felváltva. Nem tudom eldönteni, hogy szándékos játék, vagy gyarló butaság folytán lett a "pasa kedvence" egy disznóhúsból készült étel...
Természetesen ezen a helyen nem gasztronómiai csúcstámadás volt a célunk, így az elvárásainkat is ehhez igazítottuk.
Pincérünk, a lehetőségeiez képest jóindulatú és segítőkész volt. Lehetőségei sajnos nagyon is limitáltak voltak, mivel az étlapon szereplő ételeken kívűl semmi mást nem voltak hajlandók /képesek elkészíteni. Hja kérem, ez van, ha a szakács mélyhűtött áruból dolgozik...
Ennek ellenére a felszolgált étkek - az addigra már egészen alacsonyra helyezett mércéhez képest - meglepően finomra sikerültek.
Kedvencem egyértelműen a tejfölös uborkasaláta volt, melyet sikerült előételként fogyasztani, mivel valami ismeretlen oknál fogva a rendelt leves előtt érkezett meg...
Kóstoltunk fokhagymakrém levest, ami sűrű volt és ízletes. Szépséghibája, hogy a beleaprított zsemlekocka tökéletesen elvesztette ropogós mivotát a várakozásban.
A tárkonyos vadragú is ízes volt, bár a tányéromba a vadhúsbúl csak ízelítő jutott.
A főételek közül a legnagyobb sikert a szarvas comb filé barnamártással, áfonyával és hercegnő burgonyával könyvelhette el. A barnamártás vitte a prímet, a többi része pedig lekövette.
Kóstoltunk még vörösboros vadragut, krokettel, mely szintén a kellemes meglepetéseket gyarapította. A hús lehetett volna omlósabb, a ragú ízesebb, de kicsire nem nézünk. (örültünk, hogy kaptunk enni közel másfél óra után)
A sajtmártásos pulykamell viszont olyan töménységet képviselt, hogy néhány falatnál többet lehetetlen volt enni belőle.
Érkezett báránycomb is, ami látványos volt a tányéron, jellegtelen a szájban, és nehéz a gyomorban.
A fizetéskor némi botrány keveredett abból, hogy az étteremképtelen volt tételes számlát készíteni a fogyasztásról, ami több, mint kínos.
Összefoglalva, mindenkinek javaslom az étterem meglátogatását, de csak ha éppen jobb programja nem akad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése