Taubenkobel - étteremkritika
Akárhogy is tartunk tőle, egyszer ez a perc is eljön, amikor Michelin csillagos étteremről írunk kritikát. Na jó, az igazat megvallva jelenleg nincs csillagja, de nem azért, mert elvették, hanem mert a Michelin 2010-ben úgy döntött, hogy nincs elég erőforrása a nem “fővárosi” éttermek látogatására, s azokat a továbbiakban kivette a kalauzból.
Így veszett el a Bécstől alig 50km-re található Taubenkobel (Galambdúc) 2 csillagja is, pedig nem véletlenül szerezte az étterem azokat a sorsfordító csillagokat…
Mondjuk a Michelin mentségére szóljon, hogy tényleg nehéz megtalálni az éttermet,még úgy is ha a gps célhoz navigál. A Taubenkobel Étterem Shützen-ben egy nem túlzottan karakteres település egyik még annyira sem túlzottan karakteres utcájában áll, szinte eldugva.
Szerencsére a Weissgerber család (ők a tulajdonosok) cseppet sem esett kétségbe a Michelin döntését követően és szemernyit sem változtattak az elvárásokon (maguk felé) és a minőségen sem.
A koncepció hasonló a többi “világlegjobbéttermei” kategóriába tartozó hellyel, ahol a folyton változó menü éppen attól függ mit lehet a legjobb minőségben megvásárolni, illetve éppen mi terem a saját kertekben.
Az étterem - a hozzá tartozó fogadóval és kerttel egy különleges gyöngyszem a sajátos stílusával, mely végig követhető a 11 fogásos menü elemein is.
Arról polemizálni, hogy finom-e egy ilyen kaliberű étteremben felszolgált étel, nem érdemes. Persze, hogy finom.
Több olyan fogás is van, ami maradandó nyomot hagy az ízlelőbimbókon, van néhány ami egyszerűen pazar, és van olyan is ami inkább csak hivalkodó.
A legemlékezetesebb fogás a kenyér volt. (igen, a kenyér itt önálló fogás, nem kísérő)
Nem viccelünk.
A kenyér, ami az étterem sarkába épített kemencében sül, majd még forrón törik meg és kerül mindenki elé, hogy méltó kísérője legyen a vaj/barna vaj/mangalica zsír triónak, illetve a köré csoportosított kolbász, sonka, szalonna és zöld növény orgiának.
Feledhetetlen.
Viszont a hihetetlen látványvilágot felvonultató halfalatkák,melyek egy fával megtámasztott halcsontvázon lógtak inkább csak vizuális élmény voltak.
Összességében az élmény rendkívüli volt, de azt nem merném mondani, hogy már csak ezért is megéri idejönni és több, mint 100.000.-Ft-ot költeni egy kétszemélyes vacsorára.
Főleg úgy, hogy a szervíz szemmel láthatóan hagyott némi kívánnivalót maga után. A személyzet (szinte mindenki magyar) kedves, felkészült és barátságos, de ennyi pénzért mindennek mindig a helyén kellene lennie és ez néha hiányzott.
Nehezen tudok megbarátkozni a 138 eurós menü extrákkal koncepciójával is, ahol külön kell fizetni a kaviárért, vagy akár egy teljes fogásért és a végére a 138 az igazából 180 lesz.
Ha már degusztációs menüt eszünk, akkor ahhoz vagyunk szokva, hogy a Séf tudatosan alkotja meg az ételek sorrendjét és ízvilágát és nem igazán szeret teret hagyni az alternatíváknak…
Chef: Alain Weissgerber
- Légkör: elegáns, de nem hivalkodó
- Italok, borok: mindenből nagy választék, van alkoholmentes párosítás is a menühöz
- Ár: $$$$
- Nyitvatartás: SZ-CS 18.00-22.00, P - SZO 18.00-22.00, V 12.00-22.00
- Gyermek barát: nem,minimum 3 órás étkezés
- Mozgássérült barát: kerekesszékkel kihívásokkal, de megközelíthető, mozgássérült wc
Visszajövünk? talán, egyszer, ha nyerünk a lottón...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése