Natura Hill Slow Food Bistro - étteremkritika
Újra itt voltunk a Natura Hillben - ezúttal 2 teljes napra jöttünk reggelire, ebédre, vacsorára, és persze a legcsodálatosabb naplemente nézésre. Természetesen árnyalja a véleményt egy adott helyről ha több alkalommal látogatunk oda. Sőt, egy ideális világban nem is szabadna sommás véleményt megfogalmazni 4-5 élmény alatt. Ezen tézis bizonyságát ismét igazolva láttuk, mert az összesen immár 6 étkezés minősége jelentős szórást mutatott.
Kezdjük a reggelikkel: a két alkalom itt nyújtotta a legegyenletesebbet. Kitűnő volt. Friss, minőségi alapanyagok és odafigyeléssel elkészített meleg ételek. Ha valaki azt gondolná, hogy egy omlettet nem lehet elrontani és bárki megtudja csinálni, az nagyon téved. Több nemzetközi konyhának, pl. a japánnak, a franciához hasonlatosan az egyik legfontosabb beugró étke az omlett. Nem pusztán hatásvadász jelenet az Élet ízei c. filmben, amikor a Michelin csillagos étterem tulajdonosa az alapján választ szakácsot, hogy milyen omlettet készít…
Nos az omlett, csakúgy mint a rántotta és a tükörtojás kiváló volt. Mondjuk külön imát tudnék morzsolni egy jó eggs benedict-ért, de ezt kénytelen voltam megtartani azon különleges helyekre, ahol elkészítik...
Az ebédre kínált 3 fogásos Bistro menü nem nyújtott különös élményt, sőt 6.800.-Ft-ért kimondottan túlárazottnak éreztük. Különösen, ha összehasonlítottuk az első este elfogyasztott 4 fogásos degusztációs vacsorával, melynek ára csak 1.000.-Ft-tal haladta meg az ebédét, de a kreativitás és az élmény sokszorosan. Tökéletes állagú zöldségek, fantáziadús texturák, és kiváló halak/húsok jellemezték a közel két órás kulináris kalandot.
Sajnos a második este már közelébe sem ért az előzőnek. A kellően magasra tett mércét már helyből leverték, amikor a vacsora asztalnál tájékoztattak, hogy “ma nem 4 fogásos degusztációs menü lesz,hanem egy egyszerű parasztvacsora”
Hogy miért?
Csak.
Mert ha kevés a vendég, akkor így…
Mondjuk, hogy szegény vendég, aki arra készül, hogy az ország 20 legjobb vidéki éttermének egyikében vacsorázzon, mivel érdemli ezt ki -különösen bármiféle előzetes jelzés nélkül, az örök talány marad, mert válasszal sem felszolgáló, sem a maitre d’ nem tudott szolgálni, a tulajdonosok meg a két nap alatt egyszer sem vették a fáradságot, hogy tiszteletüket tegyék a vendégek közt (pedig mi előzetesen jeleztük, hogy örömmel beszélgetnénk velük).
A felszolgált ételek hozták a parasztvacsora szintjét, de semmi többet. Ha csak ezért autózunk három órát, akkor helyben tökön döföm magam.
A hullámzó minőség és a teljes kiszolgáltatottsággal járó bizonytalanság ( előre képtelenség megtudni, hogy mit fogsz enni, leginkább még az összetevők is változnak) - mintha Schrödinger lenne a konyhafőnök :) - ellenére a kínált Slow Food koncepció izgalmas és elképesztő kihívás elé állítja a Chef-et, hiszen naponta 2x kell új kreatív menüsort prezentálnia, bármiféle előkészület nélkül. Mindezt figyelembe véve más lesz a gyermek fekvése.
Csak amikor az ember elsőre megy oda másfél óra autózás után és ezzel találkozik, akkor kis eséllyel fog mindent figyelembe venni...
Séf: Szilvási Mihály
- Légkör: kellemes,kötetlen,
- Zajszint: madárcsicsergős, háttérben halkan igényes zene szól
- Italok, borok: szegénys választék cukros szénsavasak nélkül, az itallapon feltüntetett fröccs nem létezik csak decire mért borokból dupla-tripla áron :(
- Ár: $$$
- Nyitvatartás: telefonálj előre, mert bizonytalan, ahogy a napi kínálat is
- Gyermek barát: bent játszósarok, kint játszótér - kár hogy messze
- Mozgássérült barát: van mozgássérült wc - kapaszkodó nélkül, de az étterem a parkolóból egyedül megközelíthetetlen
Visszajövünk? Háát?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése